#1. A történetem eddig röviden.
Aki esetleg lemaradt volna két hónapja jöttem ki Hollandiába dolgozni, de Németben lakom és napi 12kmet teszek meg bicóval a munkahelyre és vissza. Számtalan alkalommal sikerült elbizonytalanodnom a kint tartózkodásom alatt. Összesen három alkalom volt, amikor igazán kibuktam idegileg és összeomlottam. Az első előzménye az volt, hogy mikor megérkeztem Waalwijkba, ami majdcsak Hollandia közepén van 300kmre a munkahelyemtől, a közvetítő elcseszte a fuvar és én szépen ott ragadtam egy bungalószerűségben, egy lengyel fickóval, egy román csajjal és egy füves magyar sráccal, aki amúgy tök jó fej volt de atomfüves. Egy teljes hét bizonytalanságban voltam ott, nem mentem sehová, nem tudtam mi lesz, hogy jutok le Németországba, mikor kezdek dolgozni. Mikor sikerült lejönnöm azt hiszem rá egy hétre beszéltem párommal, videókamoztunk és ahogy végignéztem a szobánkon, ahogy láttam őt, a macskáimat és minden otthoni dolgom, rányomtam a telefont, kimentem és úgy zokogtam, ahogy még sohasem. Ez volt a legdurvább kiakadásom. A második akkor volt mikor a három magyar hazament és én egyedül maradtam 7 lengyellel. Az utolsó kiakadásom pedig az volt, mikor az utolsó normális ember is elment a házból, ő egy lengyel srác volt Nagrobek. Hihetetlen kedves volt velem, attól kezdve, hogy látta mennyire kibuktam és milyen egyedül vagyok. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, pl egy csomó lengyel szót, mert hát tanulni kellett ám mellette. :D Nagyon hiányzik és nagyon hiányoznak a magyarok is. Nagyon nehezen alakítok ki kapcsolatokat, legyen szó barátságról, haverkodásról, akárcsak szimpla csevelyről, de ha valakit megkedvelek, akkor azt sosem tudom elfelejteni. A három magyar közül kettőt szerettem igazán Böbét és Attit és persze a lengyel srác Nagrobek. Amikor a srác is elment eldöntöttem, hogy soha többé nem fogok senkihez sem kötődni ilyen szinten, mint hozzájuk, mert gyűlölök elbúcsúzni. Jelenleg Lívia és Dániel egy magyar párossal kapcsolódunk ki néha, kedvelem őket, líviát egyenesen imádom csúcs a csaj de tényleg és az a szöveg... eszemdobom de nem kötődök hozzájuk, legalábbis igyekszem távol tartani magam ettől és könnyebb is, mert ők nem ebben a házban laknak és nem napiszinten vagyunk együtt.
Őszintén nem tudom eldönteni... szar egyedül lenni, de sokszor jól esik. A következő hetem kegyetlen lesz, meg fogok dögleni szó szerint. Ugyanis! Hétfőtől nem cigizem! Fúú basszus, napi 1-2 doboz simán elmegy és most csak pikkpakk leteszem. Na de megelőztem magam, mert ma csináltam egy nagy bevásárlást és minden pénzt, ami a kártyámon van átutaltam párom számlájára, így esélyem nem lesz cigit vagy dohányt venni mert KP kb 85 cent van nálam, ami lókuki. Szóval kitartást nekem.
|